udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 55 találat lapozás: 1-30 | 31-55

Névmutató: Tóth László

1992. április 4.

Budapesten, az MDF Akadémia keretében ápr. 4-én a moldvai csángókról rendeztek előadást. Halász Péter, a Lakatos Demeter Társaság titkára, a Honismeret című folyóirat szerkesztője a moldvai csángók történelmét idézte fel. Előadásában emlékezett a nemrég elhunyt Domokos Pál Péterre, a moldvai csángók "apostolára", aki úgy látta, hogy ez a kisebbség a magyarság legszerencsétlenebb sorsú része. Romániában a változások lehetővé tették, hogy létrehozzák a Csángó Szervezetet, 1990 márciusától megjelenik a Csángó Újság, két nyelven. A Magyarországon 1990 szeptemberében megalakult a Lakatos Demeter Egyesület a csángók érdekeit kívánja képviselni. Ennek egyik eredménye, hogy idén már 70 moldvai csángó fiatal tanulhat Magyarországon. Kallós Zoltán néprajzkutató elmondta, hogy a csángó népszokások egy része közös vonásokat mutat a dunántúliakkal, ezzel is bizonyítva, hogy egy nép kultúrájában nincsenek földrajzi határok. / (l.d.): Kallós Zoltán a csángókról. = Magyar Nemzet, ápr. 4., Tóth László Levente: MDF Akadémia. Csángók még vannak. = Pesti Hírlap, ápr. 6./

1995. május 5.

Verestóy Attila RMDSZ-szenátor Bukarestben szerezte meg a vegyészeti karon az oklevelet, majd 1980-ban visszahívták a bukaresti egyetemre, ahol 1989-ig dolgozott. Elena Ceausescu Verestóy több munkáját a saját neve alatt jelentette meg, egyszer-kétszer társszerzőnek vagy konzultánsnak feltüntette Verestóy nevét. Verestóy nem találkozott Elena Ceausescuval, a közelébe sem engedték. A lapok példányszáma jelenleg a következő, tájékoztatja az újvidéki lap munkatársát Verestóy: /napilapok/ Romániai Magyar Szó 20 ezer, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 25 ezer, Hargita Népe (Csíkszereda) 25 ezer, Népújság (Marosvásárhely) 20 ezer, Szabadság (Kolozsvár) 15 ezer, Bihari Napló (Nagyvárad) 10 ezer, Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti) 15 ezer, Jelen (Arad) 5000, /hetilapok/ Brassói Lapok 10 ezer, Erdélyi Napló (Nagyvárad) 30 ezer, A Hét (Bukarest) 5000, Orient Expressz (Bukarest) 5000, Szilágyság /Zilah/ 10 ezer, /folyóiratok/ Művelődés (Kolozsvár) 1000, Cimbora 40 ezer, Csángó Újság (Sepsiszentgyörgy) 5000, Kalotaszeg (Bánffyhunyad) 3000 példány. Verestóy több túlzó adatot is közöl: "Összesen 250 diáklapot tartunk nyilván Minden nagyobb városnak és községnek külön magyar nyelvű újsága van. Ezenkívül 150 egyházi kiadvány jelenik meg magyarul, igaz, nem rendszeresen." /Tóth László: Aki Elena Ceausescu tudományos dolgozatait írta. = Magyar Szó (Újvidék), máj. 5./ Megjegyzés: Verestóy adatai nem felelnek meg a valóságnak, nincs 250 diáklap, sem 150 egyházi kiadvány, nincs minden nagyobb városnak és községnek külön magyar nyelvű újsága.

1997. október 12.

A Csemadok Országos Tanácsa okt. 10-12-e között rendezte meg Kassán a XXVII. Fábry Napokat, a kárpát-medencei értelmiség találkozóját. A rendezvény Fábry Zoltán-emlékkiállítás megnyitásával kezdődött, amelyen beszédet mondott Gál Sándor író, majd Kolár Péternek, a Csemadok elnökének üdvözlő beszéde után sor került az eszmecserére. "A vádlott megszólal" című részben Fábry Zoltánra emlékeztek: Gáll Ernő /Kolozsvár/, Koncsol László /Pozsony/, Kovács Győző /Budapest/, Turczel Lajos /Pozsony/. "A gondolat igaza" című vitarészben Dobos László, Fonód Zoltán, Duba Gyula /Pozsony/ és Tóth László /Budapest/ értekeztek a kortárs kelet-európai értelmiség szerepvállalásáról. A "Hazánk, Európa" részben Pomogáts Béla és Lengyel László /Budapest/, valamint Kötő József, az RMDSZ ügyvezető alelnöke beszéltek az európai integráció esélyeiről és a kisebbségben élő közösségek önazonosságának és művelődésének esélyeiről az egységesülő Európában. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 16., 1134. sz./

1999. december 9.

Budapesten dec. 9-én mutatják be az 1977-ben Magyarországra távozott dr. Enyedi Sándor színháztörténész szerkesztésében megjelent Rivalda nélkül című színházi lexikont. Többéves kutatómunka eredménye a kötet, amely a szerző szerint a legteljesebb lexikon a határon túli magyar színészetről. Ott lesz Csiky Ibolya Nagyváradról, Ferenczi Annamária Temesvárról, Senkálszky Endre és Szilágyi Ferenc Kolozsvárról. Beregszászról a Népszínház megalapítója, Schober Ottó a meghívott. Tóth László dramaturg Komáromból és Venczel Valentin színművész Újvidékről érkezik a bemutatóra. /S. Muzsnay Magda: Rivalda nélkül. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

2000. április 19.

Pankotán járt az RMDSZ Arad megyei szervezetének két elnökségi tagja, Hosszu Zoltán gazdasági és Tóth László ügyvezető alelnök. Állítólag tíz éve nem gyűltek össze RMDSZ-gyűlésre ennyien. Valamennyien akarják a változást. A több mint 30 résztvevő láttán Hip János alapító elnök meg is jegyezte: 1989 óta ennyien nem jöttek össze RMDSZ-gyűlésre, az 1989. december 27-én 239 taggal létrejött szervezet mára szinte egytagúvá zsugorodott. Hip János elnök visszatekintett az elmúlt évekre, beszámolójából kirajzolódtak a leépülés elemei. Eleinte a város szülötte, Csiky Gergely emlékére különféle összejöveteleket szerveztek, majd lassan minden elmaradt. A városnak nincs kultúrotthona, az egykori moziteremben lehetne megtartani a különféle összejöveteleket ­ ha igény lenne rájuk. Csakhogy nincs igény, már az anyanyelvű oktatásra sem. 1989 után létrehoztak egy magyar nyelvű óvodai csoportot több mint 20 gyerekkel. Évekig működött is, majd leváltották az óvónőt, akit pedig a helyébe küldtek, egy hétig itt volt, egy hétig nem. A bizonytalanság miatt megszűnt a magyar óvoda. Hasonló helyzetben van a helybeli összevont magyar nyelvű elemi, ahova három évvel ezelőtt közel 30-an jártak, tavaly még 17-en, ebben a tanévben pedig öten, a négy osztályba. A tizenhéttagú városi tanácsban egy ember képviseli a magyarság érdekeit. Eddig valamennyi, a magyarság érdekeit is szolgáló eddigi javaslatát leszavazták. A vitaesten kiderült, hogy sok olyan szülő van Pankotán, akik szeretnék, ha gyermekük magyarul is megtanulna írni, olvasni. Jobb híján erre a fakultatív oktatás lenne a legmegfelelőbb. Az ülésen megválasztották meg az új RMDSZ-elnökséget, elnöke Pettenkoffer Pál, alelnök Hip János lett. /Balta János: Tisztújítás, újraélesztés Pankotán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

2000. november 11.

A Harag Napok keretében nov. 9-én megkoszorúzták Harag György marosvásárhelyi sírját. Beszédet mondott Tompa Gábor. A felejthetetlen színművész, Héjja Sándor sírjánál, Nagy Dezső, színész mondott emlékbeszédet. Koszorút helyeztek el Tompa Miklós nyughelyénél is, aki alapítója volt a Székely Színháznak, és több színészgeneráció tanára volt. A jelenlevők meglátogatták a mindössze 45 évet élt Péterffy Gyula, egykori kolozsvári színész sírhelyét is. Este Tompa Gábor igazgató átadta az örökös tagsági oklevelet Bereczky Júlia, Sebők Klára, Széles Anikó, Kakuts Ágnes, Barkó György, Czikéli László és Nagy Dezső színművészeknek, valamint Tóth László tervezőnek és Taub János rendezőnek. Az ünnepség után a Szatmári Északi Színház Harag György Társulata adta elő Peter Shaffer: Amadeus című drámáját. /Nánó Csaba: Harag György-emléknapok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

2003. május 17.

Máj. 16-án Kolozsváron, a Korunk Galériában megnyílt Tóth László képzőművész Németországból magával hozott portrésorozata. Kántor Lajos arra hívta fel a figyelmet: már 1973-ban, a Korunk Galéria indulásakor szerették volna megnyerni a művészt egy kiállítás számára, amely most, harminc esztendő múltával megtörtént. Kántor Lajos méltatta a művészt, kifejtve, hogy az idősebbek jól tudják, mit jelentett ő Kolozsvár művészeti életében: díszlettervezőként, főiskolai tanárként is ezer szállal kötődött a városhoz és a Korunkhoz is. Tóth László életművét Banner Zoltán méltatta. Tóth László a második világháború utáni erdélyi magyar művészet egyik legszintetikusabb, legművészettörténetibb képviselője. /Sándor Boglárka Ágnes: Az alkotó felelőssége. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./

2003. június 7.

Megjelent a Műterem /Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2003/ Nagy Miklós Kund képzőművészekkel folytatott interjúsorozatának harmadik kötete. A kötet 22 Erdélyből elszármazott alkotóval rögzített beszélgetést tartalmaz. Árkossy Istvántól Tóth Lászlóig, Balázs Imrétől Tamás Annáig, Borgó György Csabától Szervátiusz Tiborig, illetve Budapesttől Münchenig, Váctól New Yorkig, Százhalombattától Szentendréig, Barendorfig igen változatos a könyv szereplőinek, helyszíneinek listája. /Impress-könyv bemutatója. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 7./

2003. július 16.

Immár nyolc esztendeje működik a zsoboki nemzetközi alkotótábor. A házigazda zsoboki Molnár lelkész házaspárnak köszönhetően júl. 15-én megnyitotta kapuit a képzőművészeknek két hétre alkotási lehetőségeket biztosító nyári tábor. A törzsvendégek, Fodor Nagy Éva, Botár Edit, Forró Ágnes és Lészay Bordi Margit mellett a táborozók közt van - idén első alkalommal - a Németországban élő jeles festő- és grafikusművész, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola egykori tanára, Tóth László is. És mint eddig szinte minden alkalommal a táborozók között van az elméleti szakember, Banner Zoltán is, aki előadásaival és a Zsobokon készült képzőművészeti alkotásokból nyílt kiállítások megnyitóival járult hozzá eddig is a rendezvények sikeréhez. /(n): Nyolcéves a zsoboki képzőművészeti alkotótábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16/

2004. január 17.

A Kolozsvárról elszármazott Banner Zoltán művészettörténész közel tizenöt éve áttelepedett Magyarországra, Békéscsabára, de változatlanul figyelemmel követi a mai erdélyi művészet alakulását. A monográfia- és tanulmányírás mellett művésztáborok esetében a gyűjtemények "születését" és gondozását és a nyilvánosság elé tárás biztosítását követi. Rendszeres látogatója a homoródszentmártoni, gyergyószárhegyi, a Kézdivásárhely melletti és a zsoboki tábornak. Az erdélyi magyar művészetnek nincs múzeuma, ezért megnő a kisebb gyűjtemények jelentősége, amelyek ezekben a táborokban születnek. Az elmúlt tizenöt év nagy változásokat hozott az erdélyi magyar képzőművészeti életben. Kihalt a klasszikusok nemzedéke: Nagy Albert, Szervátiusz Jenő, Erdős Imre Pál és Bordy András. Mások eltávoztak, úgy mint Tóth László, a képzőművészeti főiskola utolsó magyar tanszékvezetője, vagy Pallós Jutta. Vége annak az állami dotációnak, aminek azonban nagyon nagy ára volt: ideológiai, szellemi, erkölcsi kompromisszum. A képzőművészetben is megindul a polarizáció: a szűk hozzáértők, az elit köre és az alacsony műveltségű nagy tömeg. A művész ebben a helyzetben meg kell hogy találja a modus vivendit, az egyensúlyt. Banner Zoltán ötven éve a művészet krónikása Erdélyben, mindig igyekezett összképet alkotni a kortárs erdélyi művészetről. /Hintós Diana: Mindörökké az erdélyi művészet vonzásában. Beszélgetés Banner Zoltán művészettörténésszel. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

2004. január 28.

Huszonkét beszélgetés Erdélyből elszármazott művészekkel Nagy Miklós Kund Műterem /Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2003/ című, a képzőművészekkel folytatott interjúsorozatának harmadik kötete. Az előszó címe: A kör bezárul. Tulajdonképpen a szerző három azonos című kötetére történik utalás, s ez a mostani azt a kört hivatott kiteljesíteni, amely marosvásárhelyi műterem-látogatással indul, majd az Erdély-szerte munkálkodó művészekkel készített interjúkkal folytatódik, s úgy tér vissza a forrásokhoz, hogy külföldre telepedett hazai képzőművészeket szólaltat meg. A kötetben megszólaltatottak kitelepedésük előtt is komoly művészi múlttal rendelkező, ismert és elismert alkotóknak számítottak. Nem egyértelműen sikertörténetek. Az alkalmazkodás, az érvényesülés, a küzdelem dokumentumai. "Ahogy lehunyom a szemem, Marosvásárhelyről álmodom" – vallja az egyik interjú-alany, "a mai napig az otthoni élményeimből táplálkozom" – nyilatkozza a másik. A névsor önmagáért beszél: Árkossy István festőművész (Budapest), Balázs Imre festőművész (Vác), Bardocz Barna ötvösművész (Győr), Benedek József szobrászművész (Budapest), Borgó György Csaba festőművész (Százhalombatta), Damó István grafikusművész (Kecskemét), Deák Ferenc grafikusművész (Szeged), Deák Beke Éva textilművész (Szeged), Diénes Attila szobrászművész (Magyarpolány), Elekes Károly grafikusművész (Budapest), Katona Szabó Erzsébet textilművész (Gödöllő), Kiss Miklós üvegművész (Ajka), Kopacz Mária festőművész (Szentendre), Krizbai Sándor festőművész (Szentendre), Márkos András festőművész (Loeneberg), Paulovics László festőművész (Iserlohn-Barendorf), Péterfy László szobrászművész (Budapest), Szervátiusz Tibor szobrászművész (Budapest), Székely János Jenő szobrászművész (Székesfehérvár), Szilágyi Varga Zoltán grafikusművész (Kecskemét), Tamás Anna textilművész (New York), Tóth László festőművész (München). /N. J.: Műteremről műteremre Nagy Miklós Kund kalauzolásával. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

2004. június 19.

Megkezdte munkáját az Európai Néppárt (EPP) megbízásából a romániai demokrácia helyzetét vizsgáló bizottság, amelyet Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke, az EPP egyik alelnöke vezet. Ezt maga Orbán közölte magyar újságírókkal jún. 17-én Brüsszelben. Az EPP által létrehozott bizottságnak rajta kívül három tagja van, de közéjük nem került be az RMDSZ egyetlen képviselője sem, miközben az EPP-nek a romániai parlamenti pártok között egyedül az RMDSZ a tagja. A vizsgálóbizottságot azt követően hozta létre az EPP, hogy fideszes képviselők jelezték: Romániában egy törvénymódosítással lényegében megakadályozták az erdélyi Magyar Polgári Szövetség indulását a helyhatósági választásokon. Az RMDSZ viszont azt állítja, hogy ebben az ügyben szó sem volt politikai okokról, hátsó szándékról, azaz a panaszok téves értékelésen alapulnak. Orbán bejelentette, hogy a hét végén delegáció megy Romániába a helyzet áttekintésére, s várhatóan szeptember elejére készítik majd el a jelentést. A Romániában vizsgálódó delegáció találkozik majd Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. /(S. Tóth László, Erdész Jenő / MTI): Orbán vezette EPP-bizottság vizsgálja a román demokráciát. Markóval konzultál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

2004. november 5.

Október 27-én másodszor adták át a budapesti Hilton Szállóban a Szervátiusz Tibor és felesége, Klára asszony által 2003-ban, Szervátiusz Jenő születésének századik évfordulója alkalmából létesített Szervátiusz Jenő-díjat. A 2003-ban első alkalommal díjazott karcagi szobrászművész, Győrffy Sándort követően az idén Márton Árpádot illették ezzel a megbecsüléssel. Márton Árpád festőművész /sz. Gyergyóalfalu, 1940. okt. 6./ a hatvanas években lépett az erdélyi művészeti élet meghatározó személyiségei sorába. A hatvanas években, gyakorlatilag a magyarországi folyamattal egy időben Erdélyben is kezdetét veszi a művészet modernizációja. A megújulásnak természetesen Kolozsváron is vannak/voltak úttörői – például Szervátiusz Tibor, Tóth László festőművész vagy a Kolozsvári Grafikai Iskola olyan személyiségei, mint Feszt László, Cseh Gusztáv, Bardócz Lajos, Árkossy István és mások. A modernizáció első hullámában, a hatvanas években jött létre a marosvásárhelyi művésztelep, a második hullámban, a hetvenes évek első felében a Hargita Műhely, s az évtized végén a harmadik hullám avatta Sepsiszentgyörgyöt, Nagyváradot és Temesvárt az avantgárd mozgalmak kísérleti állomásaivá. A második hullámban érkezett Csíkszeredába Gaál András és Márton Árpád, s ezzel megindult a Hargita Műhely tevékenysége. /Banner Zoltán: Szervátiusz Jenő-díj Márton Árpádnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 5./

2005. május 20.

Az amerikai képviselőház külügyi bizottsága május 18-án egyhangúlag elfogadta azt a határozati javaslatot, amely a kommunista uralom alatt elkobzott romániai egyházi ingatlanok igazságos és gyors visszaszolgáltatását sürgeti. A tervezetet Tom Lantos, a képviselőház külügyi bizottságának demokrata párti tagja terjesztette be április 6-án Tom Tancredo republikánus párti képviselőtársával együtt. A határozati javaslat felszólítja Románia kormányát, „teljesítse kötelezettségét a volt kommunista hatalom által jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok méltányos, haladéktalan és igazságos visszaszolgáltatására”. A dokumentum konkrétan a történelmi magyar egyházakat, a zsidó közösséget és a görög katolikus egyházat nevezi meg. Emlékeztet rá, hogy a négy magyar történelmi egyháztól (római katolikus, református, evangélikus és unitárius) 2140 iskolát, kórházat és más intézményt koboztak el törvénytelenül, a zsidó egyházközségeket több mint ezer ingatlantól fosztották meg, a görög katolikus egyházat pedig feloszlatták. /(Tóth László / MTI): Az egyházi javak visszaszolgáltatásáért. Amerikai sürgetés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 20./

2005. szeptember 16.

Szigligeten elmaradt az augusztus 21-re tervezett Wass Albert-szoboravatási ünnepség, tájékoztatott Koltay Gábor rendező felháborodottan. A valódi okok nem világosak. Mindössze annyit tudni, hogy Szigliget polgármesterét, Balassa Balázst bizonyos körök megzsarolták, egyes feltételezések szerint képzőművészek és nyaralóvendégek, más vélemények szerint SZDSZ-közeli politikusok gyakoroltak nyomást a helyi önkormányzatra. Hunyadi László szobrászművész Wass Albert-szobrát a Szigligetért Alapítvány kuratóriumának elnöke, Tóth László öntette bronzba és ajándékozta a településnek. 2005-ben Magyarországon, az Európai Unió egyik tagállamában piszkos módszerekkel megakadályozható egy igaz magyar ember szobrának a felállítása. Így még inkább elismerés illeti a bonyhádiakat, a solymáriakat és a harkányiakat, ahol már áll Wass-Albert-szobor. /Kocsis Cecília: Wass Albert, a megosztó. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 16./

2005. november 19.

A hetvenhárom éves Banner Zoltán változatlan lelkesedéssel dolgozik művészeti íróként, fáradtságot nem ismerő szervezőként, Erdélyben és magyarságban gondolkodóként. Jelen van a zsoboki képzőművészeti táborban, a fiatalok versmondását bíráló zsűriben, a 2005-ös Szervátiusz-díj ezt a folytonosságot jutalmazta. Munkásságának része jeles erdélyi festők – Popp Aurél, Mattis Teutsch János, Bordi András, Mohy Sándor, Kristófi János, Tóth László – életművének összefoglalása, Benczédi Sándor, Fuhrmann Károly, Haller József munkásságának méltatása, művészi emlékezések és naplók kiadása, valamint olyan átfogó könyvek köszönhetők neki, mint az Erdélyi magyar művészet a XX. században, és a Csillagfaragók, illetve a Teremtő önvédelem. Szervátiusz Jenőről írt kismonográfiája. 1976-ban jelent meg, a Kriterionnál. /Kántor Lajos: Banner Zoltán Szervátiusz-díjára. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./

2006. július 22.

A tizenegyedik évébe lépett zsoboki alkotótábor július 17-i nyílt meg. Az idén is húsz képzőművésznek kéthetes ellátást, ideális munkafeltételeket biztosító, Essig Klára vezette rendezvény régóta kinőtt a gyermekcipőből, vissza-visszatérő vendégként nem kisebb művészek látogatták mint a Kolozsvárról indult, de évtizedek óta külföldön élő Tóth László, Paulovics László, Bencsik József vagy Árkossy István, nem beszélve a törzsgárdáról, amelynek leghűségesebb képviselője az erdélyi hagyományokon nevelkedett, jeles akvarellista, Fodor Nagy Éva, de mellette ott van Bordy Margit, Szabó Vilmos, Tompos Opra Ágota, Gonda Zoltán, Miklós János és Simó Enikő. A művészeti irányító szerepét betöltő Banner Zoltán művészettörténész optimista tábornyitónak nevezte az ideit. Az Essig József vezette Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány égisze alatt tevékenykedő művészcsoport mintha most talált volna igazán magára. /Németh Júlia: Csak magunkban bízhatunk, de van kiben bíznunk. Ismét megnyílt a zsoboki művésztábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 22./

2008. június 21.

Az Atelier művészeti folyóirat Szlovákiában. Tíz évvel ezelőtt alapította Révkomáromban akkori és jelenlegi főszerkesztője, Kopócs Tibor grafikusművész. A kerek évforduló megérdemel egy különszámot, összegzőt, betekintést nyújtva az alkotóművészek műtermébe. A határok átjárhatóságát a grafikus Deák Ferenc és a festő Gaál András bemutatásával jelezte. Nehéz művészeti folyóiratot fenntartani és működtetni, ezt Németh Júlia a hasonló profilú, Székelyudvarhelyen kiadott Erdélyi Művészet munkatársaként jól tudja. Nehéz körülmények között kell helytállni. Az Atelier párbeszédet és együttműködést kíván mindenkivel, írta Tóth László. Az Atelier érdekvédelmi feladatokat is ellát azért, hogy a szlovákiai magyar művészek ne szoruljanak ki a kiállítótermekből. /Németh Júlia: Atelier – műterem. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

2008. október 28.

A pozsonyi AB-Art Kiadó igazgatója, az erdélyi származású Balázs F. Attila rámutatott, a kiadó célja a kortárs szlovákiai magyar alkotók szépirodalmi műveinek kiadása, a pályakezdők, a gyermekirodalom, a nő-szerzők és a ritkán megszólaló írók felkarolása. Számukra nagyobb kihívást jelent, hogy felfedezhetnek fiatal, tehetségeket, mint az, hogy divatos írókat próbáljanak megjelentetni. A szlovákiai magyar irodalomnak kitűnő írói, költő vannak, jó kritikusaik, köztük Grendel Lajos, Tőzsér Árpád, Tóth László. Egységes magyar irodalomban gondolkodnak, nem tagadva, hogy az erdélyi, felvidéki, vajdasági irodalom sajátos színnel gazdagítja a magyar irodalmat. Szeretnék a magyar és román irodalmat népszerűsíteni valamennyi uniós országban. Elkészült már egy erdélyi antológia szlovén nyelven, amelyet a ljubljanai Apokalips Kiadó jelentet majd meg, AB-Art Kiadóval közösen. /Varga Melinda: A kortárs irodalom mentora. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./

2009. december 28.

Elhunyt Tóth László festőművész, grafikus december 24-én Wertingenben. 1933-ban született Szatmárnémetiben, 1957-ben végezte a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát Kolozsváron. 1965–71 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezője, majd 1983-ig a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola docense. 1984-ben az NSZK-ban telepedett le. Árkossy István, kolozsvári származású, Budapesten élő festő, grafikus búcsúzott a pályatárstól-baráttól. Árkossy István nemrég járt Tóth László wertingeni műtermében. Látta erőtől duzzadó grafikáit. Banner Zoltán művészettörténész írta a művészről monográfiájában: „… Tóth László legutóbbi évtizedének ceruzarajzai és vegyes technikájú, hol grafikusabb, hol festőibb megoldású munkáinak a minősége csak a Holbeinhez és Ingreshöz hasonló, legnagyobb huszadik századi emberfestők teljesítményéhez mérhetőek, akik, akárcsak ő, stílustól, irányzattól, eszközöktől függetlenül, a művészi alkotás alapvető hivatásának tekintik a Teremtés értelmének soha véget nem érő újratárgyalását. Ez pedig a szereplők megidézése nélkül lehetetlen. S ő immár nem a műterem senkiföldjén, hanem az életmű csúcsán perelhet tovább az ítélet IGAZSÁGÁÉRT. ” /Árkossy István, Budapest: Elhunyt Tóth László festő- és grafikusművész. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./


lapozás: 1-30 | 31-55




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék